A kiadó Antal László (1930-1993) két legfontosabb tanulmányát adja itt közre. A kötet nem évfordulóhoz kötött emlékkiadvány, hanem a hazai strukturalista leíró nyelvészet ma is megfontolásra érdemes gondolatokban gazdag foglalata.Szépe György, a Magyar Alkalmazott Nyelvészek és Nyelvtanárok Egyesületének elnöke így jellemzi Antal munkásságát:
„Olvasói nem föltétlenül hivatásos nyelvészek voltak, hanem egyszerű olvasók: például hallgatók az egyetemen, oktatók a tanítóképzőkben, vagy más szakmák iránt nyitott fiatalok. A nyelvészetnek belső - magyarországi - paradigmaváltás iránti igénye akkor már kétségtelen volt. S ebben Antal Lászlónak úttörő (és faltörő) szerepe volt. Munkásságának elején Antal László voltaképpen korán jött: megelőzte a - magyarországi időszámítás szerinti - saját korát. A későbbiekben bonyolult okok miatt marginalizálódott.”
Antal László, aki számos európai és Európán kívüli nyelven olvasott-írt, és kitűnő előadó volt, eredeti elemzéseiben fiatal korát meghazudtoló mennyiségű tudásanyagot alkalmazott. Mégsem tudott próféta lenni sem hazájában, sem idegenben. Annak ellenére, hogy a magyar tudományos életben nem tudott méltó rangot elérni, dolgozatait a mai napig idézik, ajánlják és előírják egyetemi hallgatóknak.
A jelen kötetben közreadott művek már-már legendásak: sokan tudnak róluk, de eddig kevesen forgatták őket, mert néhány szakkönyvtáron kívül nem voltak hozzáférhetőek. A kiadó reméli, hogy az olvasó sokat tanul A formális nyelvi elemzés és A magyar esetrendszer áttanulmányozása révén, még akkor is, ha Antal László felfogása és állításai nem mindig egyeznek meg a magyar nyelvről és általában a nyelvről való korábbi nézeteivel. Ezeknek a műveknek ki kell törniük a legendák világából, mert arra hivatottak, hogy a magyar nyelvészeti műveltség alapművei legyenek.
A kötetben a két tanulmányon kívül olvasható Papp Ferencnek és Szépe Györgynek a szerzőről szóló írása, valamint az eddigi legteljesebb Antal-bibliográfia is.